Ne állj fel a földről!

Mindig rohanunk

Nem csak te, én is, mindenki. Egyik helyről a másikra, egyik feladattól a másikig. Mindenkinek és minden helyzetben próbálunk megfelelni. A munkahelyen, a kapcsolatainkban, az üzleti viszonyainkban. Persze tudjuk, hogy nagyon stresszes az élet, de elmagyarázzuk, hogy most erre még szükség van. Mert le kell cserélnünk a kocsit, el kell mennünk nyáron nekünk is nyaralni, fel kell hívnunk Anyut mert már napok óta nem beszéltünk. Kell. Kell?

 

Összecsapnak a hullámok

Velem is megtörtént nem is olyan régen, hogy összecsaptak a fejem felett a hullámok. Egyszer csak úgy éreztem, hogy záporoznak a pofonok. Aztán eszembe jutottak a motivációs mondatok, amik mind arról szólnak, hogy fel kell állnod, hogy most dől el, hogy mennyire vagy erős és kitartó. De őszinte leszek, semmi kedvem sem volt már talpra állni. Úgy éreztem, hogy elég volt. Hogy mindent megtettem és hogy nem ezt érdemlem. Feltápászkodtam és indultam tovább. De legalább is megpróbáltam. Szinte már nem is tudtam merre megyek, de úgy éreztem haladnom kell, mozgásban kell lennem.

És akkor megérkezett az utolsó hír, a régórta halogatott térdműtétem nem várhat tovább. Elkeseredtem, úgy éreztem menni kell tovább de elgáncsoltak. Tehetetlen voltam és dühös. Így jutottam el az utolsó reggelig, amíg bent feküdtem a kórházban az altatásra várva.

 

Ébredés

Amikor a műtét után az ágyon ébredtem szinte nem is értettem azt a földöntúli nyugalmat amit éreztem. Jól voltam és nem a fájdalom hiánya vagy az altató miatt. Egyszerűen azért, mert elfogtadtam, hogy nem tehetek semmit és egy ideig egyedül kell majd lennem. És rájöttem, hogy ez jó nekem. Rájöttem, hogy jó nekem velem lenni. Jó újra nem csak a feladatok és kötelességek tükrében keresni az önigazolást hanem arról gondolkodni, ki is vagyok valójában, mik voltak a céljaim annak idején, mit értem el ezekből és most merre vezet tovább az utam.

Az én utam és nem az amiről mások mondják, hogy meg kell tennem. Mert ez kell, hogy az első legyen. Mert ha én boldog vagyok, akkor lesznek a nekem fontos emberek is boldogok.
És akkor egyszerre csak összeállt az Egész, magától világos lett, hogy merre van a következő lépés.

 

És te? Mikor beszélgettél utoljára Önmagaddal?
Mikor léptél hátra és adtál lehetőséget magadnak, hogy egy pillanatra hátralépj és az Ittben és a Mostban legyél?

Tedd meg és bízz magadban, bízz a saját személyiséged erejében, a saját érzésedidben, megérzéseidben és látni fogod a fényt az alagút végén, mersz majd segítséget és támogatást kérni.
Gyere el hozzám és szívesen segítek kicsit lelassítani és erőt gyűjteni az induláshoz.

 

Comments

About the author